Christine Green T�rt�nete

El�sz�

Az ember nem l�tezhet f�jdalom �s szenved�s n�lk�l. Nem.
B�rki bizonygatja az ellent�t�t, ez �gy van. Sok �ve m�r ennek
a t�rt�netnek, amit elbesz�lek most. De m�gis �gy �l bennem,
mintha tegnap lett volna. Amikor minden s�t�ts�gbe borult.
Ismertem egy embert, kin�l azt hittem nem l�tezhet er�sebb,
b�trabb �s bar�ts�gosabb ember a f�ld�n. Nem f�lt sem a
hal�lt�l sem mag�t�l a f�lelemt�l. � volt az akire feln�ztem.
M�g csak 17 �ves volt, de b�lcsebb, b�rmelyik b�lcst�l.
Egyszer mikor balesetem volt, � ott volt mellettem. �s
Olyat l�ttam, amit m�g soha. A k�rh�zban fek�dtem,
az intenz�ven. � ott �lt mellettem �s elkezdett k�nnyezni.
Tiszt�n eml�kszem mindenre. Nem �rtettem, azt hittem
valami h�lyes�get tettem. Megk�rdeztem t�le mi�rt s�r.
�s � ezt v�laszolta elf�l� hangon: - Mert f�ltem. F�ltem,
hogy elvesz�thetlek. Soha nem �reztem ilyet. Egy teljesen m�s
embert l�ttam. Azaz ember, akir�l azt hittem nincs n�la
b�trabb ember, hisz m�g a hal�lt�l sem f�l, most k�nnybe
l�badt szemmel n�z r�m �s azt mondja f�ltem. A legfurcs�bb
az volt, hogy ett�l n�lam nem lett kevesebb. S�t m�g ink�bb
feln�ztem r�. Mikor kiengedtek a k�rh�zb�l � ott �llt �s nem
mozdult mell�lem. Seg�tet b�rmit is mondtam. P�r h�tre r�, olyan
t�rt�nt, ami megv�ltoztatta az �letem.

A baleset

Egy forr� ny�ri nap volt. Tal�n a legforr�bb ebben az �vben.
Megbesz�lt�k Daniellel, hogy egy adott helyen tal�lkozunk �s elmegy�nk valahova messzire, ahol senki se l�t, senki se hall. Mikor tal�lkoztunk � az �t napos fel�n �llt �n az �rny�koson.
Intett nekem, hogy mennyek �t, de �n nem akartam. Csak ennyit mondtam.
- Dehogy megyek �t. Rettenetes h�s�g van itt az �rny�kban is. Gyere te!
-H�t j�. Igazad van. - mondta, �s lassan megindult fel�m. Mosolygott.
Egyszer csak hangos f�knyikorg�st hallottam. Mikor oda n�ztem, l�ttam �t. Ott fek�dt, v�resen �s v�dtelen�l. Oda rohantam, �s csak ennyit kiab�ltam:

-Daniel, Daniel!

Torkom szakadt�b�l �v�lt�ttem a nev�t. De nem v�laszolt. Csak fek�dt �s hallgatott.

Bele se mertem gondolni abba, hogy meghalt. Egy azon gondolaton j�rt az agyam.

Nem! � nem halhat meg. Sz�ks�gem van r�. Nem hagyhat �gy el.
Nemsok�ra hallottam a ment� hangj�t. Mikor meg�rkeztek f�lre l�ktek �s megpr�b�lt�k �jra �leszteni. Magamban sz�moltam h�nyszor haszn�lj�k a defibril�tort.

Egy. Kett�. H�rom. De nem mozdult �s a met�s�k abbahagyt�k.
-M�g pr�b�lj�k meg! Ne adj�k fel! K�ny�rg�m csak m�g egyszer! - Ord�tottam elcsukl� hangomon. De nem. Csak annyit mondtak:
-Meghalt. Sajn�lom.

Olyan �rz�s volt, mintha kiszak�tottak volna bel�lem egy darabot. Egy darabot a sz�vemb�l. Nem tudtam aludni. Ha m�gis siker�lt, akkor r�m�lom k�sz�nt�tt r�m.

�jra �s �jra �t�ltem a balesetet, ahogy � fekszik v�rben �szva.
A temet�s�n sz�rny� volt. A sok bar�t �s rokon egy azon ember miatt s�rt. Egy ember miatt, aki az �n hib�mb�l halt meg. Miattam, mert ha nem h�vom �t, akkor mindez nem t�rt�nik meg. �N �ltem meg.
�s ezt sose bocs�tom meg magamnak.

A baleset ut�n

Teltek a napok a hetek, a h�napok, de a b�ntudat, mint a r�zsa t�sk�je mardosta a sz�vem. Nem b�rtam a f�jdalommal. 13 �ves voltam, amikor az �let bedobott a m�lyv�zbe, kis�rt szemmel n�ztem v�gig a sorsom, hogy az �let mikor mire k�pes. Akinek k�sz�nhetek mindent, aki a bar�tj�nak tartott, aki t�r�d�tt a bar�taival az most feladta a harcot. T�l �l�nken �lt bennem �, �s a baleset, hogy megnyugodjak. Sokan mondt�k azt a sz�t, amit nem akartam hallani. FELEJTS! Ez a sz� olyan volt, mint ha
Azt k�rdt�k volna t�lem, hogy ne �lj. Elfelejtsem azt a boldogs�got, amit t�le kaptam. Elfelejtsem az arc�t, a nevet�s�t, a dorg�l�sait. Nem! Ezt nem k�rhetik t�lem. E t�rt�net arr�l sz�l, hogy siker�lt megbirk�zni azzal a f�jdalommal, ami akkor bennem �get. Ha arra v�rn�tok, hogy egyr�l a kett�re begy�gyultak a sebek, h�t t�vedtek.
Hossz� �s keserves �vek k�sz�nt�ttek be. Sok k�tely �s bizonytalans�g k�zepette. Rem�lem, tanultok majd a hib�imb�l, �s nem k�vetitek el azokat. A m�ltat sosem felejthetj�k el, de belenyugodni lehet. Mert az �let rendj�n v�ltoztatni nem tudtam, csak azt, hogy egyszer v�get �r a szenved�s majd valamikor.. Sosem felejtem el a balesetet, de tudom, ha Daniel len�z fentr�l, b�szke r�m.
s ez el�g er�t adott ahhoz, hogy felkeljek a m�lyb�l. Mert nem az a baj, ha az ember a szor�t�ban vagy azon k�v�l a f�ldre esik. A baj ott kezd�dik, ha t�bb� nem tud felkelni onnan. Pr�b�ltam megbesz�lni a bar�taimmal a t�rt�nteket, a titokra, ami a m�ltban marasztalt, nem j�ttem r�. A mai napig sem. Mikor megk�rdeztem a bar�tomat mi�rt, � csak annyit mondott.

„Az ember igazi titkai titkosabbak �nmaga

el�tt, mint m�sok el�tt.”

Paul Val�ry