Ma szokványos napom volt. Próbáltam lefoglalni magam, mert az életem per pillanat romokban hever. Ezért takarítottam, mosogattam és egyéb takarítással kapcsolatos dolgokat csináltam...(nem vagyok rendmániás és nem is szoktam takarítani, csak valamivel le akartam magam foglalni)
Ma rengeteget gondolkoztam magamról, és a tetteimről. Ma olvastam egy idézetet és rengeteg dolgot, ami elgondolkodtatot. Fellapoztam egy régi levelemet, amit fel is raktam a "filozófikus én" mappába, a MI az élet értelme címszó alatt. Körülbelül 3 éve írtam, egy mély depresszió után. Hát gondolkodtam és gondolkodtam és rájöttem, hogy nem futhatok el az élet elől. Soha ne akarj az élet útjából kitörni, soha egy napra sem. Hiba volna! Mert az élet utánad megy és megragad! Másodszorra azonban hátulról! Ezt még egy jóbarátom mondta, aki már sajnos nem lehet közöttünk, de nem felejtem el soha. Azon gondolkodok, hogy ő most mit tenne...
Remélem segít majd nekem, és helyesen fogunk dönteni...