A dohányzásról dióhéjban A huron indián mítosz szerint réges-régen, amikor a föld terméketlen volt és az emberek éheztek, a Nagy Szellem egy asszonyt küldött segítségül. Az asszony bejárta az indiánok földjét, és ahol azt a jobb kezével megérintette, ott paradicsom kezdett nőni, ahol pedig a bal kezével ért hozzá, ott kukorica. Amikor az egész földet termékennyé tette, leült megpihenni. Miután felemelkedett, ülte nyomában dohány nőtt... Az indiánok bosszúja? Vannak, akik azt mondják, hogy a dohány az indiánok bosszúja az akaratgyenge európai betolakodókkal szemben, akik azt minden szertartástól függetlenül fogyasztják, és így idővel önkezükkel vetnek véget életüknek. A dohány enyhe izgatószer, melyet rágva, porát orrba szippantva, vagy füstjét belélegezve az emberiség egyre nagyobb hányada kedvel. A dohánynövény sokféle talajon és éghajlati viszonyok mellett termeszthető. Leveleit megszárítják, és cigarettát, pipadohányt, szivart, rágódohányt és tubákot készítenek belőle. A dohányfüst több mint 4000 vegyületet tartalmaz, köztük kátrányt, nikotint és szénmonoxidot. A kátrányban számos olyan anyag (savak, alkoholok, ketonok, aromás szénhidrogének, cianid és nitriogénoxid) van, ami károsítja a tüdőszövetet és súlyos betegségeket okozhat. Nikotin a természetben csak a dohányban található. A központi idegrendszerre enyhe izgató hatással van, és ennek révén hozzászokást, egyre erősödő vágyat alakít ki a dohánytermékek iránt. Más izgatószerekhez hasonlóan, a nikotin is összehúzza az ereket, szaporább szívverést okoz, megemeli a vérnyomást és csökkenti az étvágyat. A kezdő dohányosoknál gyakran okoz hányingert. Nagyobb mennyiségben kézremegést, szapora légzést és a vizelet mennyiségének csökkenését is okozhatja. A szénmonoxid, ami a dohányfüstnek kb. 4%-át adja, rontja a vér oxigénszállító képességét, szó szerint kiűzi az oxigént a vörösvérsejtekből. Ugyanekkor a nikotin fokozott munkára serkenti a szívet, csakhogy az nem jut hozzá a szükséges oxigéntöbblethez. A szénmonoxid elősegíti a koleszterol lerakódását az érfalakban, rontja a látásélességet és az ítélőképességet, valamint csökkenti a hallás érzékenységét is. Cigaretták, pipák és szivarok A dohányzás csupán az Egyesült Államokban évente közel 400.000 ember halálával hozható összefüggésbe. Ez több haláleset, mintha az év minden napján három óriásgép túlélők nélkül lezuhanna. A dohányzással összefüggő betegségek kezelési költségei az Egyesült Államokban meghaladják az évi 22 milliárd dollárt. A dohányzás okozta gazdasági kár azonban több ennél, hiszen a csökkent teljesítőképesség miatti többletköltségek az előbbi összegnek legalább a kétszeresére rúgnak. Amikor a pipa, a szivar vagy a cigaretta füstjét belélegzik, az azonnal megtámadja a szájüreg, a nyelv, a torok, a nyelőcső, illetve a légutak és a tüdő szöveteit. A belélegzett vegyületek nagy része lerakódik a tüdőben. A nikotin felszívódik és 6 másodperc (!) múlva már az agyra is kifejti hatását - kétszer gyorsabban, mint a heroin. A dohányzás a rendszeresen dohányzóknál jó közérzetet okoz, pedig érdekes módon ilyenkor adrenalin szabadul fel, ami élettanilag sokkal inkább stresszt vált ki, mintsem ellazulást. A füstszűrős, a "könnyű" és a mentolos cigaretták Nem létezik egészségre ártalmatlan cigaretta, azok azonban, akik nem képesek teljesen leszokni a dohányzásról, jól teszik, ha átszoknak az alacsony kátrány- és nikotintartalmú márkákra. A kutatások szerint az ilyen "könnyű" cigarettáról már könnyebben le lehet szokni, mint az eredetiről. Az is kiderült, hogy a "könnyű" cigarettát szívók körében a többi dohányoshoz képest 16%-kal alacsonyabb a halálozás. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a "könnyű" cigaretták más mérgező anyagokat is tartalmaznak. Sok "könnyű" márkának gyengébb lenne az íze, ezért a fogyasztói igények kielégítésére különböző ízjavító anyagokat kevernek a dohányba. Ezek némelyike mérgező vagy rákkeltő anyag. A füstszűrős cigaretták bevezetésével csökkent a tüdőrák kockázata a dohányosoknál. Néhány füstszűrős cigarettában azonban több szénmonoxid keletkezik, mint a szűrő nélküliben, így megnő a szívbetegségek kockázata. A mentolos cigaretták füstje kellemes hidegérzetet kelt a torokban, ezért ezeknek a füstjét mélyebben szívják le és hosszabb ideig tartják benn a légutakban. Az Egyesült Államokban a fekete bőrű dohányosok több mint háromnegyede mentolos cigarettát szív, szemben a fehér bőrű amerikaiakkal, akiknek alig egynegyede. A feketék ugyan kevesebb cigarettát szívnak naponta, de nagyobb arányban mentolosat. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a feketék körében gyakoribbak a dohányzáshoz kapcsolódó betegségek (tüdőrák, szívbetegségek, agyvérzés). Dohányzás - füst nélkül A füstnélküli dohányzás külföldön ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Két formája van: a rágódohány és a tubák. A rágódohányt ízesítő és illatosító anyagokkal kezelik. A fogyasztó egy csipetnyi dohányt tesz a pofazacskójába, és azt szívja, szopogatja. Az elhasználódott dohánytól gyakori köpködéssel válik meg. A tubák durván őrölt, nedves dohánypor, amit a fogíny és az ajkak közé tesznek vagy az orron át szippantanak fel. A dohányból kioldódó nikotin könnyen felszívódik a nyálkahártyáról és a vérkeringéssel eljut a szervezet minden részébe. Ugyanolyan hozzászokást alakít ki, mint a dohányzás egyéb formáinál. A dohányzás füst nélküli formái is számos veszéllyel járnak. A szájnyálkahártyán fehér foltok keletkeznek (leukoplakia), melyekből rosszindulatú elváltozás fejlődhet ki. Romlik az ízérzés és a szaglás, elsorvad a fogíny, elszíneződnek a fogak, elvékonyodik a fogzománc, kellemetlenné válik a lehelet. A másik veszély, hogy a füst nélkül dohányzók egy idő után füstös dohányzóvá válnak, ugyanis a cigarettafüsttel belélegzett nikotin hatása hamarabb érezhető. Passzív dohányzás Passzív dohányzás esetén a nemdohányzó kénytelen belélegezni mások dohányfüstjét. Ez két részből áll: egyik része abból a füstből származik, amit a dohányos a cigaretta szájrészén keresztül beszívott, majd kilélegzett (az ún. főáram füstje), a másik részét pedig az égő cigarettából közvetlenül a levegőbe jutó füst (az ún. mellékáram füstje) adja. A mellékáram füstje alacsonyabb hőmérsékleten keletkezik, ezért nagyobb arányban tartalmaz rákkeltő vegyületeket. A passzív dohányos ugyanazokat a káros anyagokat lélegzi be, mint a cigarettát önként szívó társa, sőt, mivel nagyobb arányban részesül a mellékáram füstjéből, az ő tüdejébe több rákkeltő anyag kerül, mint az aktívan dohányzónak. A passzív dohányzás tüdőrákot okozhat az egészséges nemdohányzónál is! Egy dohányzóval házasságot kötő nemdohányzónak 30%-kal nagyobb esélye van a tüdőrákra, mint egy nemdohányzó házasságban élőnek. Az Egyesült Államokban évente kb. 2.400 tüdőrák miatti haláleset írható a passzív dohányzás számlájára. A dohányzó szülőkkel élő gyermekeknek életük első két évében sokkal gyakrabban van tüdőgyulladásuk, hörghurutjuk és középfülgyulladásuk, mint a dohányfüstmentes környezetben élőknek. Számos tanulmány bizonyította már az összefüggést a hirtelen csecsemőhalál (bölcsőhalál) és a dohányzás között is. A dohányzó szülők csecsemője kétszer akkora kockázatnak van kitéve, mint a nemdohányzó szülőké. A dohányfüst a nemdohányzóknál szemviszketést, szemégést, fejfájást, hányingert és szédülést okozhat. A dohányzás hosszú távú hatásai A dohányzás a tüdőrák mellett szerepet játszik a szájüreg, a gége, a garat, a nyelőcső, a hasnyálmirigy, a méhnyak, a méhtest és a húgyhólyag rosszindulatú daganatos megbetegedéseiben is. Felelőssé tehető a szívbetegségek, az idült hörghurutok, a tüdőtágulatok, és a gyomorfekélyek jelentős részéért, valamint a közönséges meghűlések szövődményes lefolyásáért. A dohányzás és a tüdő A dohányfüst megtámadja a tüdőszövetet és a légzsákokat, melyekben a légcsere történik. A károsodás előrehaladtával emfizéma alakul ki, és romlik a légzés hatásfoka. Az emfizéma olyan nem daganatos tüdőbetegség, melynek során a tüdő rugalmas rostrendszere roncsolódik, és károsodik a légzés mechanikája. Az emfizémás tüdőszövetet a szervezet nem képes helyreállítani, emiatt a dohányosok előbb vagy utóbb nehezen jutnak levegőhöz. A tüdőrák kialakulása a légutakat bélelő nyálkahártya folyamatos ingerlésével kezdődik, amit a cigarettafüstben lévő káros vegyületek tartanak fenn. A nyálkahártya sejtjeit borító szőrszálak, melyek folyamatos csapkodásukkal addig biztosították a légúti nyák észrevétlen kiürítését, eltűnnek, és a felhalmozódó váladékot már csak a jellegzetes "dohányos köhögéssel" lehet eltávolítani. Ha a dohányos felhagy a szenvedélyével mielőtt megjelennek a daganatosan átalakult sejtek, a nyálkahártyában idővel helyreáll az eredeti állapot. Ha már megkezdődött a daganatsejtek szaporodása, azok gyorsan szétterjednek a tüdőben, elzárják a hörgőket és betörnek a tüdőszövetbe. A nyirokutakon keresztül rövid időn belül más életfontosságú szervekbe is eljutnak, ahol áttétet képeznek. A tüdőrákban szenvedők kevesebb mint 10%-a éli meg a diagnózistól számított ötödik évet. Ennek legfőbb oka az, hogy csak előrehaladott stádiumban vannak jellegzetes tünetek, ezért túl későn kezdődik a kezelés. A dohányzás és a szív A halállal végződő szívrohamoknak közel egynegyede a dohányzással hozható kapcsolatba. Azoknál a dohányzó nőknél, akik fogamzásgátló tablettát is szednek, a szívroham, az agyvérzés és az embólia kockázata a tízszeresére (!) emelkedik. A dohányzás és a terhesség A várandós nők dohányzása számtalan káros következménnyel jár. A dohányfüstből a kismama vérkeringésébe kerülő anyagok hatással vannak a magzat szívműködésére, vérnyomására, oxigénellátására és anyagcseréjére. A dohányfüsttel terhelt terhességeket gyakrabban követi halvaszülés, spontán vetélés, koraszülés és alacsony születési súly, mint a nemdohányzó családokban kihordott terhességeket, a későbbi életkorban pedig gyakrabban fordul elő növekedési elmaradás, tanulási nehézség és krónikus tüdőbetegség. Függőség és leszokás A dohány bármilyen formában történő élvezete hozzászokással jár. A legtöbb esetben tolerancia alakul ki a nikotinnal szemben, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dohányosnak egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége a kívánt hatás eléréséhez. Ha a dohányzást abbahagyják, változó erősségű elvonási tünetek jelentkeznek. A tünetek rendszerint 5-7 nap alatt mérséklődnek, de néha hetekig is eltarthatnak. A testi tünetek többnyire a testhőmérséklet, a szívfrekvencia, az emésztés, az izomtónus és az étvágy változásaiból állnak, melyekhez pszichés tünetek - ingerlékenység, szorongás, alvászavar, fejfájás, fáradékonyság, hányinger és a dohány utáni vágyakozás - társulnak. A dohány utáni vágy hosszú ideig megmaradhat. A korábbi dohányosok 20%-ánál időnként még a dohányzás abbahagyása után 5 évvel is fellobbanhat