A Bar�ts�g

Teh�t mi a bar�ts�g? „Egy l�lek, amely k�t testben lakik.” – Arisztotel�sz - 

H�t egy kis id�z�s ut�n, n�zz�k m�s szemsz�gb�l. Az els� id�zet, amely alapj�n megpr�b�ljuk megtudni, hogy mi a bar�ts�g, vagy amir�l azt hissz�k, hogy bar�ts�g.:

„S ha egy bar�t megbukik, mert nem igazi bar�t, v�dolhatjuk-e �t, jellem�t, gyenges�g�t? Mit �r az olyan bar�ts�g, ahol er�nyeket, h�s�get, kitart�st szeret�nk a m�sikban? Mit �r mindenf�le szeretet, amely jutalmat akar? Nem k�teless�g�nk-e, hogy �ppen �gy v�llaljuk a h�tlen bar�tot, mint az �nfel�ldoz�t �s h�s�geset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az �nzetlens�g, mely semmit, de semmit nem akar �s nem v�r a m�sikt�l? S ment�l t�bbet ad, ann�l kev�sb� v�r viszonz�st? S ha odaadja egy ifj�kor minden bizalm�t, egy f�rfikor minden �ldozatk�zs�g�t, s v�g�l megaj�nd�kozza a m�sikat a legt�bbel, amit ember adhat embernek, a vak, a f�lt�tlen, a szenved�lyes bizalommal, s azt�n l�tnia kell, hogy a m�sik h�tlen �s aljas, van-e joga megs�rt�dni, bossz�t k�vetelni? S ha megs�rt�dik, ha bossz��rt ki�lt, bar�t volt-e �, a megcsalt �s elhagyott?”

M�rai S�ndor: A gyerty�k csonkig �gnek

Vajon igaz-e a bar�t? M�rai S�ndor olyan k�rd�seket fogalmaz meg, amely mindenkit �rdekel. Ha azt mondjuk, hogy a bar�t nem v�r viszonz�st semmi�rt, akkor jogos e a harag, a gy�l�let. Ilyenkor v�lik egy bar�t ellens�gg�? Jogos e az �gy szerzett ellens�g, hiszem nem v�rtunk t�le semmi, mert bar�tok voltunk. Akkor m�gis ki hib�zott �s ki az �rul�? Szerintem ebben az esetben egyikr�szr�l se lehet bar�ts�gr�l besz�lni. A bar�tok meg�rt�ek, �s megbocs�jt�ak. De ugyan�gy emberek, mint mi. Ugyan�gy hib�zhatnak, ugyan�gy lehet egy rossz napjuk, mint nek�nk. Ha elk�vet valamit ellen�nk, meg kell �rten�nk, �t kell �rezn�nk, hogy mit mi�rt tett… Mellette kell �llnunk, �s bizalmunkr�l kell biztos�tani, �s meg�rt�s�nkr�l, de a v�lem�nyedet is el kell mondanod, hogy b�r mellette vagy, nem �rtesz vele egyet. Ez a bar�ts�g. Egy �szinte kapcsolat, amelyben felel�s vagy.  

„Az indulaton, az �nz�sen t�l �lt ez a t�rv�ny az emberi sz�vekben, a bar�ts�g t�rv�nye. S er�sebb volt, mint a szenved�ly, mely a f�rfiakat �s n�ket rem�nytelen indulattal egym�s fel� hajtja, a bar�ts�got nem �rhette csal�d�s, mert nem akart a m�sikt�l semmit, a bar�tot meg lehetett �lni, de a bar�ts�got, mely a gyermekkorban sz�v�d�tt k�t ember k�z�tt, tal�n m�g a hal�l sem �li meg: eml�ke tov�bb �l az emberek �ntudat�ban, mint egy n�ma h�stett eml�ke. S csakugyan, az is, h�stett, a sz� v�gzetes �s csendes �rtelm�ben, teh�t szably�k �s t�r�k csattog�sa n�lk�l, h�stett, mint minden emberi magatart�s, mely �nzetlen. Ez a bar�ts�g �lt k�z�tt�nk, s ezt tudtad j�l.”

M�rai S�ndor: A gyerty�k csonkig �gnek