Csak egy szív volt,
kővel borítva.
Csak egy szív,
fájdalommal telesírva.

S azt mondta a szív,
mélységes bánatában:
Nem jöhet be senki,
senki e határban!

Elege volt a szívnek,
fájt minden pillanat:
Minek éljek,
ha csak a fájdalom maradt.

Kiírta egy táblára,
a kőszív kapujára:
Nem jöhet be senki!
S lakatott tett zárjára.

De jött a szerelem,
Bekopogott hirtelen.
A szív morcosan mondta:
Kint az intelem!

De a szerelem nem adta fel,
dörömbölt megint,
 S kiáltott: ÉN BÁRHOVA BEMEHETEK!
S mosolyogva legyint.

Kattan a zár,
omlik a kővár,
a szív meglepetten vár,
s csodálkozva áll.

Leomlott a kővár,
A kapu újra nyitva.
Bárkit beenged,
Nincsen már tiltva.

De csak egy valaki,
jutott közel igazán a szívhez,
ő a szerelem, a te szerelmed,
mely gyönyörű és ékes!!!

SZERETLEK, KICSIM!!!