A dohányzás és a szellemi munka

    A dohányosok kifogyhatatlanok a dohányzás magasztalásában. Hogy mennyire elősegíti a szellemi munkát! Ha nincs gondolatom, - mondják - rágyújtok, és csak úgy jönnek a jó gondolatok.

    Ha sok a gondolatom, s rendszertelenül kavarognak fejemben az eszmék, rágyújtok, és mindjárt rend terem gondolataim között.
    Ha túlságosan tunya az eszem a munkához - rágyújtok, mindjárt friss leszek, és ízlik a munka.
    Ha nagyon ugrálnak az idegeim - rágyújtok, és mindjárt nyugodt vagyok.
    Ha jól laktam - rágyújtok, hogy jobb legyen az emésztés.
    Ha éhes vagyok - rágyújtok, hogy ne érezzem az éhséget. No ez már mégis csak csodanövény: Ha akarom fehér, ha akarom fekete!

Kábít, de nem erősít

    Van éppen ebben is igazság, csak köszönet nincs benne. A dohányzásnak látszólagos erősítő, éhség- és idegcsillapító hatása veszélyes csalódás. Mert mit jelent az, mikor az éhség érzete kínoz, vagy pedig az idegeim nagyon izgatottak?
    Miért fáj az éhség, és miért kellemetlen a fáradtság?
    Az éhség és a fáradtság az ember szervezetének megbecsülhetetlen berendezéséből ered, mely figyelmeztet, hogy táplálékhiány állott be, vagy pedig idegeimet túlságosan igénybe vette a munka, tehát jó lesz új táplálékról gondoskodni, illetve idegeimet pihentetni. A dohányos ember azonban nem ezt teszi, hanem elkábítja, elhallgattatja idegeit, ahelyett, hogy erősítené azokat. Akárcsak midőn a csecsemő éhségében sír, és a tudatlan, egyszerű anya pálinkás kenyeret ad neki, és még hozzá nagy örömmel állapítja meg annak csillapító hatását. Hát igaz: a csecsemő nem sír most már, de ezt a csendet később drágán fizeti meg az egészsége. Aki éhségét és idegességét táplálék és nyugalom helyett a dohány kábító erejével szünteti meg, teljesen úgy tesz, mint az a gépész, akit bánt a biztosító szelep folytonos sistergése, jelzése és - ahelyett, hogy enyhítené a gőz feszültségét - nagy súlyokat tesz a szelepre, hogy ne sisteregjen többé. A szelep elhallgat ugyan, de - a kazán is hamarosan felrobban. A nikotinnak is első hatása az idegkábítás, de idővel föllép a lappangó nikotinmérgezés nagyszámú kíséretével, amikkel már fönt megismerkedtünk.
    Az az ún. "megnyugtató hatás", amelyet a nikotin az idegekre gyakorol, inkább elkábítás. Ha aztán a kábulás elmúlik, az idegek érzékenysége még nagyobb lesz, és még több dohányra lesz szükség egy újabb "megnyugtatáshoz". Innen magyarázható az a zsarnoki hatalom, amit azután a nikotin a rendszeresen dohányzó ember fölött gyakorol. Az ilyen szervezet már nemcsak kívánja, hanem egyenesen követeli a dohányt, mert csak akkor érzi jól magát, ha idegei állandóan meg vannak "nyugtatva". Az egyszer megkezdett dohányzásról azért nehéz aztán leszokni.

Gondűző ?

    Igaz, hogy a dohányzás tényleg elűzi a gondokat. Hiszen minden kábítószer megteszi ezt. De mint az alkoholnak és ópiumnak, a dohányzásnak is megvan az a tulajdonsága, hogy nemcsak a fölösleges gondokat űzi el, hanem a gondokkal könnyen magával viszi a fiú komoly gondolkodását is, és gondatlanságot, könnyelműséget, lustaságot ébreszt benne. Pl. az eldobott cigarettavégektől keletkező gyakori tűzvész is ilyen gondatlanságnak a jele! Így lesz igazzá valamiképp Tolsztoj szava: "Sok embernek csak azért van szüksége dohányra, hogy ne hallja lelkiismerete figyelmeztetését." És vajon nem ismersz-e te is társaid közt olyanokat, akik vígan pöfékelve billegetik magukat egész nap a korzón, mint akinek feje már tömve van tudományokkal: év végén aztán csodálkozva és méltatlankodva látják, hogy a bizonyítvány - bizony hitvány!

Goethe a dohányzásról

    Talán túl szigorú az ítélet, melyet Goethe a dohányosokról alkotott a dohányzás ellen írt levelében, de azért nem lesz hiábavaló, ha leírom itten; hadd lásd, miként vélekedett róla a világirodalom egyik legnagyobb költője, aki bizonyára elég szellemi munkát végzett.
    "A dohányzás ostobává tesz, és képtelenné a gondolkozásra és költői munkára - írja. Csak lustáknak való, és olyanoknak, akik sokat unatkoznak, akik életük egyharmadát átalusszák, a másik harmadát evéssel, ivással és más - részben szükséges, részben fölösleges - dolgokkal töltik, és akkor aztán nem tudják, mit kezdjenek a harmadik harmaddal, bár mindig hangoztatják: "Vita brevis" (rövid az élet). Az ilyen lusta törököknek persze szellemes szórakozás a pipa és a füstfelhő kényelmes szemlélete, amit ők a levegőbe eresztgetnek, mert átsegíti őket az unalmas órákon ...
    Legelőször irodalmunk szellemtelenségén, elnyomorodásán és szegénységén fog ez föltűnni, és azok az illetők még csodálkozni fognak ezeken a bajokon. És mibe kerül ez a gonosztett? Már most 25 millióba került Németországnak a dohányzás; még 60 millióra is fölmehet. (Hátha tudta volna Goethe, hogy Németország már a háború előtti években évenként egymilliárdot költött dohányra!) És egyetlen éhezőt nem segítenek, egyetlen ruhátlant nem ruháznak. Mi mindent lehetne ezzel a pénzzel csinálni!"
    Gondolkozzál csak ezeken a komoly szavakon, és ne légy "lusta török", hanem légy férfi!